Legendák a kókuszól
Polinézia, Tonga-szigetek: itt élt szüleivel Heina, a szépséges leány, aki egyszer fürdőzés közben megismerkedett egy angolnával és egymásba szerettek. A szülők ellenezték, hogy lányuk egy halhoz menjen feleségül; az apa megölte a halat, a fejét a család háza melletti homokba temették el. Heina minden nap kijárt a hal sírjához, könnyeivel öntözte, míg a homokból egy zöld sarj nőtt ki, ugyanakkor Heina is terhes lett, és mire fia megszületett, a pálma hatalmas fává nőtt. Később a felnőtt fiú egyszer felmászott a fára és lehozta anyjának az egy szem kókuszt, ami a fán termett. Heina rájött, hogy a növény mekkora áldás az embereknek. A kókuszon található három lyuk állítólag az angolna sötét foltjai
Délnyugat India, Kerala: élt egy keralai halászfiú, akit elhagyott a halászszerencse. Egy varázslóhoz ment kitanulni a mágia mesterségét, miután visszatér a falujába, minden este levette a fejét, és fej nélküli testével a vízbeugrott. A halak elámulva mind köré gyűltek, s valamennyit sikerült kifognia. Egy helybéli kileste, ellopta és elrejtette a mágus fejét, aki ezután vízbe vetette magát és örökre hallá változott. A helybéli később elmesélte a falubélieknek mit látott, felkeresték a rejtekhelyet, de ott már csak egy kókuszpálmát találtak, aminek furcsa termése a mágus arcára emlékeztette őket
Indonézia: az első kókuszdiót egy Ameta nevű férfi találta, aki azt is megálmodta, hogy miként kell gondozni a fát. Mikor a pálma már terebélyes fává nőtt, felmászott rá leszedni gyönyörű virágait, de megvágta kezét és egy csepp vér az egyik virágra hullt, amely csodálatos szépségű lánnyá változott. Hainuvele (Kókuszdió leányka) volt a neve és különleges képességgel rendelkezett, pl. gyémántot tudott teremteni, a helyieket mesés ajándékokkal halmozta el, akik egy idő után önzők és kapzsik lettek. Hainuvelét boszorkánynak kiáltottál ki, és egy táncmulatságon agyontaposva darabokra szaggatták. Ameta eltemette kedvesét a sziget különböző pontjain, ahol később újabb kókuszpálmák sarjadtak.
Indiában a termékenység istennőjének növényeként tisztelik, a nőknek a gyermekáldás reményében ajándékozzák.
Nyugat Indiában monszun előtt kókuszokat dobálnak a vízbe, hogy megbékítsék és jóllakassák a vizet. Északnyugat Indiában, Gudzsarátban isten jelképének tartják. A hindu áldozati szertartásokon kókuszt áldoznak az isteneknek, így Elefántfejű istenük Ganése számára is, aki minden baj elhárítója. Nagy döntés, építkezés, utazás előtt is kókuszt törnek a szerencséjükért. Aki újév napján megpillant egy fán csüngő kókuszdiót, egész évben szerencsés lesz. Esküvőkön a templomot kókuszdiófürtökkel és kókuszvirággal díszítik.
A Dekkan fennsíkon élő muszlim törzsek esküvőin kókusz és citromdarabkákat hajigálnak, hogy elűzzék a gonosz szellemeket az újdonsült házasokról.
Az indonéziában a várandós nők kókusztejet isznak, hogy a születendő gyermek egészséges és szép legyen. Thaiföldön az első szilárd étel, amit a csecsemőknek egy pap ad, a friss kókuszdió. A Csendes-óceáni szigeteken a gyermek születésekor a családtagok kókuszpálmát ültetnek. A Fülöp-szigeteki legendák szerint a férfi és a nő egy-egy kókuszpálmából született meg. A szamoák szerint a földre leesett kókuszdió már valakié, aki mégis felveszi, szellemek fogják gyötörni.
Polinéziában úgy hiszik, a pálmán a kókuszdiók csak akkor nőnek, ha hallják a tenger morajlását és az emberek hangját.
Balin a nők nem érinthetik a kókuszpálmát, nehogy magukba vezessék a termékenységét, és még több gyerek szülessen.
A bengáliak szerint a kókuszdiónak szeme van, ezért nem esik sohasem a fa alatt sétáló fejére. Vagy mégis?
Elterjedése és felhasználási lehetőségei
Az etimológia kutatások alapján neve a portugál cocos, azaz grimasz szóból ered. Feltételezés szerint eredetileg Délkelet-Ázsia partvidékén volt őshonos, de a tengeráramlatok több ezer kilométerre is sodorhatnak egy lehullott diót, amely akár 3 hónapig is megőrzi csírázóképességét a sós vízben. A 25. északi és déli szélesség között szinte mindenütt megtalálható. Indiából arab tengeri kereskedők által jutott el Kelet-Afrikába kb. 3000 évvel ezelőtt. Marco Polo utazásai során először Szumátrán és Indiában találkozott a kókusszal, elnevezte „Fáraó dió”-nak, mert tudta, hogy a Kr.u. 6. században az arabok Egyiptomba is vittek diót. A 16. században Guam szigetén Magellán hajóinak legénységét mentette meg az éhenhalástól és a kiszáradástól azzal, hogy a bennszülöttek kókuszdiókat adtak nekik.
A korai szanszkrit írások úgy is hívták, hogy „kalpa vriksha”, azaz „az élet minden szükségletét adó fa”. A trópusokon élő embereknek a kókuszpálma az „élet fája”, gyakorlatilag minden részét hasznosítják, táplálékforrás és sok termék alapanyaga. Évente kb. 60 millió tonna kerül piacra és nem elhanyagolható, hogy több más ilyen nagymértékben használt élelmiszerrel ellentétben még nem génmanipulált, és nem kezelik vegyszerrel.
Az indonézeknek szerint ahány nap van egy évben, a kókuszt annyi módon lehet felhasználni.
Leveleiből csónakot készítenek, házakat fednek be, a rostokból seprőt, kötelet, szőnyeget, kosarat, lábtörlőt készítenek, matracot, párnát tömnek vele. A kókuszrosttal töltött matracban a poratkák nem telepednek meg, így csökkenthetők az allergiás tünetek, állítólag a Volkswagen autók üléspárnáiban is ez van. Törzsének gerincét házépítésre használják, mert nagyon strapabíró.
Héjából dísz vagy használati tárgyakat faragnak, edényt, poharat, kanalat, késnyelet, játékot. A faszénné égetett kókuszhéjat lég- és füstszűrőként hasznosítják, pl. a cigarettáknál is.
Héjával fűtenek, hamujából fekete festék készül. A kókuszdió belsejében található a kókuszvíznek nevezett folyadék, édeskés, vízszerű, tiszta, kórokozó mentes, nagyon tápláló folyadék, melyet a II. világháború alatt infúzióként is használtak a csendes-óceáni hadszíntéren. Elektrolit egyensúlya megegyező az izotóniás vizekével, melyek nagyon hasznosak folyadékpótlásra.
Az óriás kókuszpálmák a tengerparti homokon elélnek 80-90 évig, de ehhez évi 3000 óra trópusi napsütésre van szükség.
A dióból 3-5 év alatt lesz fa, 8-10 éves korában virágzik, egy virágzatból 6-12 hónap alatt lesz kb. 8-10 dió. A legjobb termők 100-150 diót is adnak évente, de különösebb gondozás nélkül is megterem rajtuk évente legalább 50 dió. Srí Lankán az évi 3 milliárd diónak hála, senki nem éhezik.
A diók szedése nem egyszerű, gyakran látni kókuszrostból font kötéllel összekötött a bokájú embereket a magas fákra mászni. Ázsiában sok helyen idomított majmokat alkalmaznak „szedőként”.
Feltörni is kemény dió, de van gyenge pontja, a csíranyílások, mint egy vigyorgó száj és két szem, egy hegyes eszközzel kell kiszúrni és kiönteni belőle a vizet.
A virágzat erjesztéséből és lepárlásából lesz az arak, vagyis a kókuszpálinka. Készítése Ceylonon a gyarmati időkben, a hollandok idején lendült fel igazán, a kikötőkben a matrózok és a holland katonák derekasan fogyasztották.
A fiatal hajtások felvágásakor kifolyó édes nedv erjedéséből lesz pálmabor vagy cukor, a „jagra“.
Na de nemcsak alkohol készül belőle! Ha a csúcsrügyet vágjuk ki, az a pálmakáposzta.
A termés rostos burkán belül levő csontkeménységű kókuszdió belsejét tölti ki a magbél, a „kopráh” a pálma termésének a legfontosabb része, ebből készül a kókusz-olaj és a kókuszreszelék is. Hagyományosan a mag belét felaprítják, lyukas teknőkben kiteszik a napra, a hő hatásásra lassan kifolyik a zsír, amit bambuszcsőben felfognak, vagy az aprított magbelet kifőzik, azután pedig kisajtolják.
Zsír gyorstalpaló
A zsírok kötésszerkezetük alapján lehetnek telített, vagy egyszeresen, ill. többszörösen telítetlen zsírok. Ezt a szénatomok közötti kettős kötések száma határozza meg. A telített zsírsav egyet sem, egy kettős kötést az egyszeresen telítetlen, egynél többet a többszörösen telítetlen tartalmaz.
A telített elsősorban állati eredetű (de a kókuszolaj is az), a telítetlen zsírsavak gyümölcsök és zöldségek, az olíva- és repceolaj is, valamint az olajos magvak. A többszörösen telítetlenek a legtöbb növényi és halolaj. Ide tartoznak az omega 6 (linolsav-származékok) és az omega 3, (linolénsav-származékok) ezek az úgynevezett esszenciális (alapvető fontosságú) zsírsavak, amiket szerveztünk nem képes előállítani, csakis a táplálkozással lehet bevinni.
A legismertebb omega-3 zsírsavak az EPA (eikozapentaénsav), a DHA (dokozahexaénsav) és az ALA (alfa-linolénsav), mely ezek előanyaga.
Ezek jelentőségét komplexen elemezte a 2013 januári számban Szabó Gál Bence Zsíros kérdések című írása.
A láncon belüli kettős kötések elhelyezkedése nagy jelentőségű. Azt jelenti, hogy a végtől számított hányadik szénatomon kezdődik az első kettős kötés.
A transzzsír növényi olajokból hidrogénezéssel keletkezik, amikor a zsírsavak természetes cisz-konfigurációja (két hidrogénatom a lánc azonos oldalán helyezkedik el) transz-szerkezetűvé válik (az átellenes oldalon helyezkedik el); így hőállóbb és tovább eltartható lesz.
A zsírokat egy másik besorolás alapján a szénláncon belüli molekuláris méret vagy hossz alapján lehet megkülönböztetni. E szerint lehet rövid szénláncú zsírsav (SCFA), közepes láncú (MCFA), vagy hosszú láncú (LCFA). A kókuszolaj túlnyomórészt közepes szénláncú zsírsavakból áll más néven közepes láncú triglicerid (MCT= medium-chain triglycerides).
A WHO rémálma: a telített zsír
A polinézek a világ legnagyobb kókuszfogyasztói, kalóriabevitelük több mint 6%-a kókuszból származik, ők vezetik a „magas telített zsírsav fogyasztó“ ranglistát a világon, és szinte ismeretlenek náluk a szív- és érrendszeri betegségek, rendkívül egészséges nemzetnek számítanak.
Új-Zélandon találtak 15 millió éves kókuszleletet, tehát, ha a természeti népek napi étrendjének alapvető részét képezi ennyi ideje, nem véletlen, hogy a paleolit életmódot folytatók népes táborának is fontos élelmi anyaga.
A kókuszzsír szobahőmérsékleten fehér, szilárd halmazállapotú, zsírszerű anyag. Felmelegítve folyékonnyá válik, ekkor hívjuk kókuszolajnak. A világon a 7. legnagyobb mennyiségben előállított növényi zsiradéka.
Míg a szűz kókuszolajat hőkezeléssel, a hidegen sajtolt változatot mechanikus úton, préseléssel állítják elő. Ez a legtisztább forma, a szerkezete nem módosul, íze, illata emlékeztet a kókuszéra.
A szűz olaj RBD kezelése (refined, bleached, deodorized=finomított, tisztított, szagtalanított) nem befolyásolja zsírsavprofilját, csak némileg veszít fitonutriens (növényi tápanyag) értékéből.
A hidrogénezett kókuszzsír minden esetben RBD, célja az olvadási pont megnövelése 24 fokról 36-40 fokra, mely a meleg éghajlatú országokokban ugyan előnyös a tárolás és szállítás, viszont élettanilag káros a transzzsírsavak képződése miatt.
A kókuszzsír 91%-ban telített zsírsavakat tartalmaz, támadja is ezért rendesen a WHO. Ellenben sok közepes szénláncú zsírsavakból felépülő triglicerideket is (MCT-t), amelynek nagy része laurinsav, ez telített zsírsav, ugyan megemeli a vér koleszterinszintjét, de erőteljesebben növeli azonban a HDL koleszterinszintet, és végeredményben az LDL koleszterinszint csökkenésével számolhatunk, ami csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását. Tehát a sok rettegett telített zsírsavnak, a kókuszzsír messze ja legjobb élettani hatásokkal rendelkezik, mint bármelyik közönséges étolaj, teljességgel, vagy részlegesen hidrogénezett növényi zsiradék.
Az MCT-k kétszer annyi energiát adnak a ketonok által, mint a szénhidrátok, de ellentétben velük nem képesek zsírként tárolódni.
Könnyen emészthetőek, a bélből a nyirokrendszert megkerülve rögtön a májba, a véráramba kerül. Lipáz (epe és a zsírbontó enzim) hiányában is felszívódik, ezért alkalmazzák a célzott betegterápiában epebetegség, hasnyálmirigy gyulladás, felszívódási és emésztési zavarokban is, mint könnyen emészthető és felszívódó zsiradékforrást.
Gyógyhatások
A hindu néphagyomány szerint a kókusz 99 féle betegség gyógyítására jó. Egy közepes nagyságú kókusznak annyi a fehérje tartalma, mint 10 dkg marhahúsnak. Nagyon tápláló és gazdag vitaminokban (C, E, B1, B3, B5 és B6), rost- és ásványi anyagokban (vas, szelén, nátrium, kalcium, magnézium és foszfor). Mivel laktózmentes, így az arra érzkenyek is fogyaszthatják.
Több, mint 10-szer annyi laurinsav van benne, mint az anyatejben. Ez az egyik legerőteljesebb közepes láncú triglicerid, alapvető anyaga az immunvédelemnek, aránya a kókuszolajban 43%, az anyatejben 3.6%. A szervezetben monolauránná alakul át, ami vírus-, baktériumölő monoglicerid, jelentős antibiotikus hatással rendelkezik.
A kókuszvíz enyhe hashajtó, vértisztító, vizelethajtó hatású gyógynövény.
Kis cukiság
A kókuszpálma virágának nektárjából előállított cukor glikémiás indexe (GI) igen alacsony a köztudatban, 35 körüli. Emiatt is ajánlják cukorbetegeknek, mint cukorpótlót. Sajnos a kókuszcukor fogyasztókat sokkolni fogja a hír. Bár jó a marketingje, Kris Gunnars is a mézzel egy kategóriába sorolja.
2016-ban a Sydney University Glycemic Index Research Service glikémiás index adatbázis kezelőinek vizsgálata a kókuszcukor GI-jét 54-nek mérte. Az összes minta fő komponense 70-79%-ban szacharóz, pont mint a répacukor, amit mi közönséges asztali cukorként ismerünk, valamint glükóz és fruktóz 3-9%-ban. A szacharóz ugyanúgy fruktózra és glükózra bomlik, mint a répacukorban, ráadásul ebben még mellette tisztán is ott a fruktóz.
Ugyanez a vizsgálat a répacukor GI-jét pedig 58-110 közé teszi, bár általában 65-nek jelölik meg.
Tehát a kókuszvirág cukor magas GI-jű szénhidrát, ezért semmiképp nem ajánlható, fennálló inzulinrezisztencia vagy cukorbetegség esetében.
Végezetül néhány idézet a Tények-tévhitek oldalról.
Szív, táplálkozás és a nagy koleszterin mítosz
interjú Stephen Sinatraval, M. WholeFoods Magazin, 2013. április.
Fordította, rövidített: Mezei Elmira
Dr. Sinatra ismert amerikai kardiológus, korábban a koleszterinteória híve volt, mára azonban kinyílt a szeme és a koleszterinteória cáfolatáról írt könyvet.
„Vajon rádöbbennek-e valaha az emberek, hogy félrevezették őket a koleszterinnel kapcsolatban?
Az igazi démon a cukor! Koleszterinre szükségünk van a szteroid és szexhormonok létrehozásához, az epesavakhoz, hogy hatékonyan tudjunk emészteni, a bőr olajosságához, a neurotranszmitterekhez az agyban, a sejtmembránok stabilizálásához, az immunrendszer több összetevőjének létrehozásához, és a D3 vitamin termelődéshez a bőrben.
A valódi rizikófaktorok az emelkedett triglicerid, az alacsony funkcionális HDL, a magas vércukorszint, a magas HgA1C és inzulinszint. Ezek a metabolikus szindróma tünetei, ami egy egyre elterjedtebb betegség, rengeteg embert érint. Tragédia, hogy ennyire a koleszterinre koncentrálunk, mert közben nem foglalkozunk a szívbetegség valódi rizikófaktoraival.
Képzelje csak el, hogy mi lesz, amikor az emberek végképp elhiszik, hogy ha normális az összkoleszterin szintjük, akkor minden rendben van! Vagy, ami még ennél is rosszabb: minél alacsonyabb, annál jobb.
Amikor a kardiológusok egyharmada sztatint szed, a tévhit olyan erős, hogy csak egy teljes paradigmaváltás fogja megváltoztatni, és erről szól a Nagy koleszterin mítosz.“
Kramer Ágnes
fülakupunktúrás addiktológus