Koleszterin-hipotézis I

Mi a koleszterin?

A koleszterin egy zsíroldékony biomolekula, amely számos életfunkcióhoz elengedhetetlen. Optimizálja a biológiai membránok állagát (ha a membrán túl folyékony, szilárdabbá, ha túl merev, folyékonyabbá teszi azt), előanyaga a szervezet szteroid hormonjainak és a D-vitaminnak, ezek pedig az anyagcsere, az ionháztartás, a vérnyomás, az immunműködés, az egyedfejlődés és a nemi működés kialakításáért felelős gének ezreit szabályozzák.

Számos sejt képes koleszterinszintézisre, viszont ez a folyamat erősen energiaigényes, így a szervezet számára optimális a koleszterin táplálékból való felvétele. Mivel a növények nem használnak koleszterint, a molekula csak az állati eredetű táplálékban van jelen. Emésztést követően a vérben a koleszterin a többi elfogyasztott zsírféleséggel együtt lipoproteinekben szállítódik, mert önmagában zsíros természetű, nem oldódik vízben. 

A lipoproteinek zsírok és fehérjék komplexét jelentik, melyek a vér vizes közegében oldhatók. A bélből a májba a zsírok (trigliceridek) és a koleszterin szállítását a kilomikron végzi, a májból a szövetek irányába az alacsony sűrűségű, azaz low density lipoprotein (LDL) szállít, ellentétes irányba pedig a magas sűrűségű (high density) HDL. Az LDL funkciója a felvett és a máj által előállított koleszterin eljuttatása a felhasználás helyére, a HDL pedig a felesleges koleszterint juttatja vissza a májba. A máj képes a felesleges koleszterin kiválasztására az epén keresztül, emésztést segítő epesavak formájában.

A lipidteória 

Az utóbbi évtizedek során létrejött és uralkodóvá vált egy hipotézis¹, amely szerint a magas koleszterin, kiemelten az LDL-részecskében szállított koleszterin az érelmeszesedés, a szív-és érrendszeri betegségek és az ezekből kifolyó halálozások fő okozója, a hosszú élet (egyik) titka pedig az állati zsírokban szegény táplálkozás, adott esetben a koleszterin gyógyszeres (statin gyógyszercsalád) csökkentése. Erre a megkérdőjelezhető tudományossággal lefektetett hipotézisre épült fel az Amerikából kiinduló 20. századi hibás táplálkozási paradigma, melyben a fő kalóriaforrás a feldolgozott szénhidrát, pl. a kenyér, a tészta és más gabonatermékek, ahol az állati eredetű, értékes tápanyagokban gazdag élelmiszerek, mint a tojás, károsnak lettek ítélve, a zsírt a magas hőfokon való sütésre kémiailag alkalmatlan napraforgóolaj váltotta fel, a vajat pedig a természetellenes struktúrájú és káros transzzsírsavakra² alapuló margarin. A nagy mennyiségű szénhidrát fogyasztása az inzulinrezisztencia, az elhízás és a metabolikus szindróma járványszerű elterjedését okozta, a növényi olajok túlfogyasztásával felborult omega 3 és 6 zsírsavak beviteli aránya³ a gyulladásos betegségek előfordulását növelte meg, és a világon a vezető két halálok még mindig a szívroham és a stroke. 

Most, a 21. század elején az évtizedekig domináló koleszterin-hipotézis vagy lipidteória megdőlni látszik, és az állati eredetű zsírok a dietetika új sztárjai lehetnek⁴. 2017-ben az angol Royal Pharmaceutical Society által működtetett pharmaceutical-journal.com weboldalon a következő címmel jelent meg írás: The cholesterol and calorie hypotheses are both dead — it is time to focus on the real culprit: insulin resistance > ⁵(A koleszterin- és kalória- elméletek halottak – itt az idő a valódi bűnösre, az inzulinrezisztenciára fókuszálni), és egyre több tanulmány foglalkozik az alacsony szénhidrát-, ellenben magas zsírtartalmú étrendek élettani előnyeivel, valamint a természeti népek táplálkozásával. Ebben az írásban történeti jelleggel szeretném átvenni a koleszterin-hipotézis alakulását. A zsírok egészségtanával, például az esszenciális zsírsavakkal, a főzésre alkalmas, illetve kevésbé alkalmas zsírokkal, az állati zsírokkal kapcsolatos kérdésekkel és kockázatokkal további cikkekben fogok foglalkozni. Mivel ebben a témában sok az ellentétes álláspont és a további kutatást igénylő tényező -egy paradigmaváltás kellős közepén vagyunk-, az olvasótól kérem az itt összefoglaltak kellően kritikus szemléletét, kíváncsiság és életmódváltás gondolata esetén pedig a további alapos kutakodást, például a források között. 

A második világháború drámájából Amerika állt leggyorsabban talpra, az életszínvonal meredek emelkedésbe kezdett. Meredek emelkedésnek indult a szívbetegségekkel összefüggő halálozások rátája is, amely komoly aggodalmat keltett az amerikai orvostársadalom köreiben. 

A szívhalál járványszerű terjedése mögött részben biztosan okként áll a várható élettartam növekedése -több ember éli meg az időskort, így több is hal meg az időskor bajaiban-, valamint az orvosi diagnosztika finomodása is: 1949-ben a WHO meghatározta az ‘arterioszklerotikus szívbetegség’ kategóriát a tágabb ‘szívbetegségek’ diagnosztikai osztályon belül. 1948-ról ‘49-re a statisztikákban 20 százalékkal nőtt a koszorúér-szűkület előfordulása (valójában persze a diagnózisa) a fehér férfiak körében. 

A telített zsírok és koleszterin étrendi előfordulása és a szívbetegség közti összefüggésről Ancel Keys amerikai orvos kezdett el beszélni az ötvenes években, majd 1978-ban publikálta a Seven Countries Study néven ismert úttörő tanulmányát, amelyben hét ország⁶ adatai alapján egyértelmű összefüggést ismert fel a kardiovaszkuláris betegségek (infarktus, stroke) és a telített zsírok (állati zsírok) fogyasztása között. A tanulmányt számos kritika érte, például, hogy nem 7, hanem 22 ország adatai álltak rendelkezésre a kutatás folyamán, viszont ezek nem mindegyike támasztotta alá a hipotézist, ezért ki lettek hagyva⁷; korai és késői kritikusok is megjegyezték, hogy a szívproblémákkal potenciális okozati kapcsolatban álló cukor fogyasztásának nem szenteltek kellő figyelmet, illetve, hogy a szívbetegségben kiemelt kockázatot jelentő, és a 60-as években nagy mennyiségben fogyasztott transzzsírokat a kutatás során nem különböztették meg az egyéb zsíroktól. 

Szíverősítés 

Mindenesetre Keys munkássága alapján a szívbetegségek megelőzésének jelenlegi stratégiája az LDL-koleszterinszint csökkentése, legyen ez gyógyszerrel vagy diétával – annak ellenére, hogy az LDL-csökkentés jótékony hatásait alátámasztó bizonyítékok egyáltalán nem egyértelműek. A Fat or fiction: the diet-heart hypothesis⁸ tanulmány 28 klinikai vizsgálat és 17 metaanalízis (azaz sok kutatást összegző elemzés) alapján azt állapította meg, hogy az LDL szintjének csökkentése akár életmódváltás, akár gyógyszeres terápia által nem csökkenti a vizsgált betegek halálozási rátáját, ahogy a telített zsírok telítetlenre cserélése sem – a szív-érrendszeri problémák megelőzésében a legsikeresebbek pedig azok a vizsgálatok voltak, amelyek a hangsúlyt a hal vagy az omega 3 és 9 étrendi dúsítására és az omega 6-csökkentésre helyezték, a koleszterinszintben viszont nem tapasztaltak változást. Ezek egyike, a Lyon Diet Heart Study az Ancel Keys által is népszerűsített mediterrán étrendet alkalmazta prevenciós céllal – mégsem akad fent a változatlan koleszterinszint kérdéskörén. 

A Fat or fiction szerzői kiemelik, hogy a “zsírcsökkentés” nyomán elterjedt zsírszegény termékek gyártói az ízvesztést jellemzően cukorral kompenzálják, ami nem célravezető, mivel jelentősen járul hozzá az elhízáshoz és a szívbetegséghez, így nem tekinthetőek belépőnek a hosszú életbe.  

A statinok viszont, melyek a koleszterinszintézis egyik kulcsenzimét gátolva fejtik ki koleszterintszint-csökkentő hatásukat⁹, 11 tanulmány alapján ¹⁰ valóban meghosszabbítják a várható élettartamot – három és fél nappal. Három és fél nap értékét érdemes összevetni a statinok hatékonyságával és mellékhatásaival¹¹

5 év gyógyszerszedés után 217 emberből 1 esetében hatékony a gyógyszer a nem halálos szívroham és 313-ból 1 esetben a nem halálos stroke megelőzésében. Statisztikailag jelentős előnye a halálozás tekintetében alacsony kockázatú betegeknél nem állapítható meg. Ugyanakkor minden ötvenedik statinnal kezelt páciens esetében megjelenik a statin-indukálta diabétesz mint mellékhatás – a cukorbetegség pedig nagyban növeli a szív-és érrendszeri betegségek kockázatát, és más halálos szövődményei is vannak. Összehasonlításként, a mediterrán étrend 61¹² esetből segít egyszer a stroke, szívroham vagy halál megelőzésében, ismert negatív mellékhatások nélkül. 

Manipulált tudomány

Gary Taubes The soft science of dietary fat¹³ oknyomozó riportja a Science magazinban nagy 

alapossággal, számos történeten keresztül mutatja be a jelenlegi táplálkozási paradigma megszilárdulását és a folyamat megkérdőjelezhető pontjait. Az 1970-es évektől az amerikaiak zsírfogyasztása és koleszterinszintje is csökkenni kezdett. Csökkentek a szívbetegségből eredő halálok is – a szívbetegség előfordulása viszont nem. Úgy tűnik, hogy a szívbetegség nem tűnt el a zsírszegény táplálkozással, csak kevesebb áldozatot követelt. A New England Journal of Medicine-ben megjelent 1988-as tanulmány ezt az orvosi beavatkozások fejlődésének és gyakoribbá válásának tudja be, az American Heart Association statisztikái alapján 1979 és 1996 között a szívműtétek száma évi 1.2 millióról 5.4 millióra emelkedett. A szívsebészek szorgalma és szakértelme viszont nehezen tudható be egy új diétának. 

Mivel a tudományos közéletben egyáltalán nem volt egyetértés a koleszterin-hipotézissel kapcsolatban, egyértelmű szükség lett egy mindent eldöntő kutatásra. Néhány tízezer ember alacsony és magas zsírtartalmú diétára állítása és követése éveken keresztül: szakértők szerint ez szolgáltathatott elegendő információt a helyes döntéshez. A milliárd dolláros költségvetésre a National Institute of Health nemet mondott, inkább 6 kisebb tanulmány pénzelésétől reméltek perdöntő eredményt. Ezekből 4, Honolulu, Puerto Rico, Chicago és Framingham lakosainak adatait elemezve, nem tudta kimondani, hogy a kevesebb zsírfogyasztás hosszabb életet jelent. Az ötödik kutatás több tényezőt vett figyelembe: az alanyok a zsír kerülése mellett a dohányzástól is óvakodtak, és gyógyszert kaptak magas vérnyomásra. Mégis, a tanulmányból az a következtetés volt levonható, hogy az alacsony zsírfogyasztás esetleg csökkentheti a várható élettartamot. Ezt az 5 munkát vezető kutató mind módszertani hibákra fogta az eredményeit. A hatodik kutatáson volt a zsírellenes világ szeme. Ez egy gyógyszeres (!) intervenció volt, mindenféle étrendi változtatás nélkül (!). Jelentéseik szerint a cholestyramin gyógyszer abnormálisan magas koleszterinszintű, középkorú férfiak koleszterinszintjét hatékonyan csökkentette, a kontrollcsoporthoz képest köreikben 7 év alatt 8.6-ról 7%-ra esett a szívroham előfordulása, és 2%-ról 1.6%-ra a szívhalál. 

Nagyon magas koleszterinszintű középkorú férfiak szívrohamból kifolyólagos elhalálozása 0.4%-os csökkenést mutatott 7 év gyógyszeres kezelés után. Bár a zsírszegény diéta jótékony hatását kutatással, vélekedtek sokan, szinte lehetetlen volna kimutatni, ezt az eredményt mégis úgy tálalták, mint a hiányzó láncszemet a csökkent koleszterinszinttől a csökkent szívbetegség-kockázatig futó okozati láncban. 

A több évtizedes és sok százmillió dolláros kutatómunka eredményei túl korán jutottak ki a laboratóriumból; felelőtlen kutatók és döntéshozók már az első, igen megkérdőjelezhető eredmények után propagálni kezdték a zsírszegény diétát. A propaganda eljutott arra a pontra, ahol már muszáj dönteni: a rendelkezésre álló adatok kénytelen-kelletlen támasztották alá a kétes dogmát. A zsírszegény Pritkin-diéta iránt elfogult politikus, George McGovern buzdítására és a bevallottan elfogult koleszterinkutató Mark Hegsted nézetei alapján a tudományosan képzetlen újságíró, Nick Mottern már 1976-ban megírta az első Dietary Goals for the United States kiadványt, amit hamarosan -heves szakmai támadások közepette- hivatalos étrendi útmutatóvá léptettek elő. Az ellentétes nézeteket valló tudósok hangja ebben az időszakban már semmit nem számított. Most, felismerve a zsírokat demonizáló dogmák káros hatásait, a nézet felülvizsgálata és a táplálkozást az egészséggel összekötő mechanizmusok tisztázása egyre intenzívebben zajlik. Reméljük, sikerrel jár.

A következő cikkben a koleszterinnel kapcsolatos élettani kérdéseket fogom bemutatni.