Obezogének: környezeti szennyező- anyagok és az elhízás kockázata

Az obezogénekről általában elmondható, hogy elsősorban szintetikus vegyületek, melyek alkalmazása változatos, szinte mindenhol megtalálhatóak az élelmiszerek és a környezet szennyezőiként. Jellemző az egyszerre több obezogén vegyület jelenléte a környezetben és a szervezetben, közöttük kölcsönhatások is felléphetnek. Hatásmechanizmusuk változatos, egy molekula akár több módon is kifejtheti a hatását, illetve az adott molekula bomlásterméke bírhat új hatással. A hatás azonban időben eltolva, nem közvetlenül az anyag szervezetbe jutása után alakul ki, mint például egy gyógyszer esetén. Az obezogénekre való kitettség a fejlődés során, tehát magzati és fiatal korban mutatja a legnagyobb egészségügyi kockázatot, de akár generációkon átívelő hatások is megfigyelhetők. Elhízást fokozó hatásukra számos bizonyíték áll fenn sejteken és állatokon végzett kísérletekből, a humán tanulmányok leginkább erős összefüggéseket tudtak idáig kimutatni, az obezogének környezetben és szervezetben való jelenléte közötti pontos ok-okozati kapcsolatok feltárása, az obezogének ténylegesen veszélyes dózisának meghatározása még várat magára. Az utóbbi tétel fontos, mivel a tudat, hogy ezen vegyületek teljes kizárása az életünkből szinte lehetetlen, könnyen kelthet szorongást. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy bármilyen káros anyagról, méregről is legyen szó, az csak a megfelelő dózisban képes kifejteni kártékony hatását, illetve a biztos tudományos állítások kimondásához szükséges ezen anyagok felszívódási és kiürülési dinamikájának az ismerete: vannak a felsorolt példák között molekulák, melyek tisztított állapotban, sejteken bizonyítottan obezogének. Viszont kérdés, hogy például a sminkből bejut-e a szervezetbe egy veszélyes mennyiség belőlük és ha igen, bent marad elég ideig ahhoz, hogy megzavarja a hormonális működést? Nem mondhatjuk mindenre, ami gyanús, hogy biztosan veszélyes, de az óvatosság mindenképpen előnyös. 

Egy egészséges életmódot folytató felnőtt emberre nem valószínű, hogy számottevő veszélyt jelent az ilyen környezeti terhelő faktorokra való kitettség, de bizonyos alapvető intézkedéseket érdemes tenni a terhelés csökkentésére, hiszen így biztosabban tartható fent a hosszútávú egészség. Az elhízással vagy a metabolikus szindróma egyéb tüneteivel küzdők, illetve a gyereket váró, kisgyereket nevelő szülők számára ennél nagyobb jelentősége van az ilyen jellegű ismereteknek életmódjuk tervezése során. 

Nemi hormonok hatását imitáló obezogének

Az obezogének számos úton-módon hathatnak a szervezetre. Számos receptorfehérje működését befolyásolhatják, mely receptorok aktiválva gének ki-be-kapcsolásáért felelősek. A két legfontosabb ilyen receptorfehérje (a sok közül; az itt bemutatott hatásmechanizmusok nem fedik le a teljes képet) a kicsit később tárgyalt PPAR gamma, illetve az ösztrogénreceptorok családja. Az obezogének egy része hasonlít az ösztrogénre, esetleg más nemi hormonokra, ezért meg tudja zavarni azok egyensúlyát. A nemi hormonok megfelelő aránya precíz szabályozó hatással bír a testösszetételre, a zsír- és izomszövet arányára például. Ezen hormonok egyensúlyának felborulása képes elhízást okozni.

A biszfenol A (BPA) a vegyipar nagyon elterjedt összetevője, polikarbonát műanyagok, epoxi gyanták alkotója, a szervezetben megjelenő BPA elsődleges forrásai a műanyag edények, palackok, de a konzervdobozok belső borításában is megtalálható. Gyenge ösztrogén agonista, azaz az ösztrogén hatását képes imitálni. Számos obezogén és egyéb toxikus hatása ismert állatokban, de a szervezetből való gyors kiürülése miatt a szabályozó szervek jelenleg alapvetően biztonságosnak titulálják. Ennek ellenére a cumisüvegekben való alkalmazása már tilos ¹ , és helyettesítése más vegyületekkel általános tendencia az iparban. 

A benzofenon 3 vagy oxibenzon gyakori összetevője naptejeknek és egyéb kozmetikumoknak, mint samponok és parfümök. Az ösztrogénnel azonos, a férfi nemi hormonokkal (androgének) pedig ellentétes hatást vált ki a szervezetben, és a PPAR gamma útvonalon is képes obezogén aktivitásra². Hozzá hasonló hormonszerű hatásokkal bír a sokfelé elterjedt -igaz, Európában már betiltott- gyomirtó, az atrazin, amely emellett -patkányokon végzett megfigyelések alapján³– a mitokondriumok anyagcseréjének károsításával lassítja az anyagcserét és fokozza az inzulinrezisztenciát, főleg magas zsírtartalmú étrenden. Az inzulinrezisztencia előszobája az elhízásnak és a diabétesznek. 

A szójában megtalálható genisztein egy fitoösztrogén, azaz növényi eredetű ösztrogénhatású anyag. A szójatartalmú étrend geniszteintartalmának megfelelő koncentrációban obezogén hatást mutat egerekben bizonyos zsírosodásért felelős gének túlpörgetésével. Bizonyos ellentmondást jelent, hogy a genisztein ezekkel ellentétes hatást is mutathat, menopauza utáni antiobezogén és antidiabetikus hatásait is kutatják. 

A PPAR gammán ható obezogének

A PPAR gamma egy sejtplazmában található fehérje, ami megfelelő hatásra bejut a sejtmagba, és, akárcsak az ösztrogénreceptorok, a DNS-hez közvetlenül kapcsolódva kapcsol be bizonyos géneket. Működésének eredménye -többek között- a zsírsejtek méretének és számának növekedése. Az obeszogének egy csoportja ezen a receptorfehérjén keresztül hat. 

A ftalátok elsősorban a PVC műanyag lágyítására használt vegyületek, számos műanyag termékben, élelmiszerek csomagolásában, műanyag játékokban, kábelekben, burkolatokban, kozmetikumokban és más forrásokban vannak jelen, a szervezetbe élelmiszerek csomagolásáról, porral belélegezve juthatnak be, de a hazai édesvizek szennyezettsége is mérhető, tehát elképzelhető az elfogyasztott ételek eredendő ftalátterheltsége is bizonyos esetekben. Összefüggés mutatható ki a vizeletben található ftalátmennyiség és a testsúly között⁴. Bizonyos ftalátok a férfi hormonális működés zavarait idézhetik elő. 

A parabének antibakteriális hatást mutatnak, gyógyszeripari és kozmetikai termékek tartósítására használják őket. A PPAR gamma kiváltotta zsírraktározás mellett enyhe ösztrogénhatást is mutatnak, a valódi veszélyességük azonban vitatott. A szabályozó hatóságok bizonyos koncentrációtartományban biztonságosnak tartják és engedélyezik a parabének használatát, de sok jelzetten parabénmentes kozmetikum van a piacon. 

A szerves ónvegyületeket (pl. TBT, TPT) az ipar gombaölő tulajdonságukról ismeri, faburkolókban használja, illetve hajók fenekének külső kezelésére is alkalmaznak (jobban mondva alkalmaztak, ezen anyagok hajókon való használata már szigorúan szabályozott) ónvegyületeket, melyek a hajózott vizekben, elsősorban a kikötőkben, megjelenhetnek, és beépülhetnek a tengeri táplálékláncba. A fejlődő ázsiai országok környékéről származó tonhal kimondottan magas ónszennyezettséget mutat⁵. Lebomlásuk a természetben lassú. 

Kutatások alapján⁶ ezen vegyületek számos módon fokozzák az elhízás kockázatát, hatva a PPAR gamma és az ösztogénreceptorok által szabályozott útvonalakra egyaránt, de az agyműködést befolyásolva az étvágyat is növelik. Az ónvegyületek által kiváltott elhízás továbbörökíthetőségét is kimutatták. Ez úgynevezett epigenetikai hatásokkal magyarázható – a gének ki- és bekapcsolt állapotban is lehetnek, apró kémiai módosítások által. Ezen módosítások az utódokba is gyakran átkerülnek, akár több generáción át.

A polihalogénezett aromás vegyületek (a PDBE, PBB, PCB rövidítéssel jelölt molekulák ilyenek például) tűzálló bevonatokban és már betiltott hűtőfolyadékokban vannak jelen. Habár ezzekkel ritkán találkozunk közvetlenül, mégis megjelenhetnek a szervezetünkben, mivel, a szerves ónvegyületekhez hasonlóan, nagyon nehezen bomlanak mind a környezetben, mind az élő szervezetekben, ezért hajlamosak felhalmozódni és a tápláléklánc csúcsa felé haladva egyre nagyobb koncentrációban megjelenni az élőlényekben. Többek között befolyásolják a pajzsmirigy és az ösztrogénhomonok működését, vizeletbeli koncentrációjuk a derékbőséggel mutat összefüggést. Az általuk kiváltott változások epigenetikai úton továbbörökíthetőek. 

A tapadásmentes felületekben, poroltókban is megtalálható polifluor-tartalmú szerves vegyületek (pl. teflon) a PPAR gamma aktiválása által és a zsírsavak anyagcseréjének megzavarásával feltételezett, de nem teljesen megerősített obezogén hatással bírnak. 

Az obezogén-terheltség csökkentésének lehetőségei

A fentieket olvasva jogosan érezhetjük, hogy a környezetünk mérgekkel van tele, és nem is tudjuk, merre induljunk, hogy elkerüljük őket. Könnyen jutnak az ember eszébe drasztikus, nehezen elérhető és megfizethető lépések ilyenkor. Tény, hogy a környezeti károsanyag-kitettséget nullázni ma gyakorlatilag lehetetlen. Átlagos, városi környezetben egészen kilátástalannak tűnhet a helyzet. Azonban érdemes felidézni, hogy ezen anyagok káros hatása alapvetően nem oknak, hanem hajlamosító tényezőnek tekinthető komplex, többtényezős életmódalapú betegségekben, elhízásban, emellett erősen dózisfüggő a sok esetben még mindig vitatott kockázat. Elbagatellizálni nem érdemes a kérdést, de talán túlstresszelni sem. Ha bizonyos lépéseket megtéve csökkentjük az ezekre a molekulákra való kitettségünket, emellett egészséges, saját készítésű élelmiszereket eszünk és eleget mozgunk -és persze ha ezekre a közérzetünk, egészségi állapotunk kedvezően reagál- nincs okunk azt feltételezni, hogy nem vagyunk egészségesek, hiszen ez a pszichológiai nyomás akár komoly terhelést jelenthet a mindennapokban. 

Az obezogén anyagok csökkentésére a következő lépéseket tehetjük: 

• Használjuk a lehető legkevesebb műanyag tárolóedényt, ételhordót, kulacsot. Különösen kerüljük az ételek ilyen edényekben történő melegítését. Használjunk üveget, fémet, porcelánt. 
• Igyekezzük elkerülni a műanyag csomagolású élelmiszereket, és ne használjuk újra pl. a palackokat – legalább néhány alkalomnál tovább ne. A konzerveket is érdemes lehet kerülni. A zero waste fogyasztói magatartás irányába lépéseket tenni egyszerre előnyös a belső és a külső környezet terhelésének csökkentésére. 

• A tapadásmentes edények használatát érdemes elkerülni. Az öntöttvas és rozsdamentes acél, illetve a porcelánborítású serpenyők nem jelentenek a teflonhoz hasonló egészségügyi kockázatot. 
• Rendszeresen töröljük le a háziport a nehezen elérhető helyekről is, itt felgyűlhetnek bizonyos, belélegezve káros anyagok. 
• Kozmetikumok vásárlásánál érdemes a jobb minőségű, természetes, BPA, oxibenzon- és parabén-mentes, akár saját készítésű terméket választani, megfontolni a szükségtelen kozmetikumok elhagyását. 
• Ha vegyi anyagokkal dolgozunk, például festünk, takarítunk, fabútorokat burkolunk stb., figyeljünk a megfelelő szellőztetésre, ne lélegezzük be közvetlenül a felhasznált anyag gőzeit, eseteg dolgozzunk maszkban. 
• A tengeri élelmiszerek fogyasztása egy bonyulultabb kérdés. A halak és algák nagyon gazdagok egészséges tápanyagokban, pl. jódban és omega-3 zsírsavakban, és persze finomak, de a tengeri tápláléklánc szennyezettsége viszonylag erős. Mindazonáltal bizonyított, hogy a halfogyasztás összefügg az általános halálozási kockázat csökkenésével⁷ és az általa nyújtott előnyök a hátrányokhoz képest is jelentősnek látszanak. Tehát a halfogyasztás összességében jó dolog, érdemes viszont némileg tudatosan kiválasztani az elfogyasztott halat – a tápláléklánc csúcsán, a nagytestű tengeri ragadozók, mint a tonhal, a kardhal és a cápa szervezetében általában több szennyeződés halmozódik fel. A kisebb halak, például a szardella, szardínia, lazac, az édesvízi (főleg növényevő) halak és a tengeri herkentyűk különböző anyagok általi (az obezogének mellett jelentős a halak higanyterheltsége) szennyezettsége nagyságrendekkel kisebb lehet. 
• Általánosságban érdemes, ha lehetőségeink engedik, utánajárni az elfogyasztott élelmiszerek forrásának, és a lehető legjobb élelmiszert megvenni, feldolgozatlan termékeket fogyasztani – például piacon vásárolni, otthon főzni. 
• Gyereket tervező és váró nők, kisgyereket nevelő szülők, illetve krónikus életmód-eredetű betegséggel küzdők számára érdemes kiemelten figyelembe venni ezeket a javaslatokat. 

Összegzés

Összegezve tehát, a környezetben jelen vannak olyan szerves, a különböző iparágakban széles körben alkalmazott vegyületek, melyek arra fogékony szervezetben hozzájárulhatnak az elhízás és egyéb kapcsolatos betegségek kialakulásához, fejlődéséhez, habár a túlsúly elsődleges okának biztosan nem tekinthetők. Az obezogéneknek és az általuk jelentett egészségügyi kockázatnak való kitettség csökkenthető a műanyagok és a feldolgozott élelmiszerek vásárlásának, használatának, fogyasztásának csökkentésével és az egészséges életmód általános ökölszabályainak követésével. Az ide vonatkozó ajánlásokat terhesség, gyereknevelés és krónikus betegség esetén kiemelten érdemes figyelembe venni, hiszen az itt felsorolt vegyületek a fejlődő szervezetre erősebb hatást gyakorolnak, mint a felnőttekre.

Miksa Henkrich